A Zircinfo-ról letiltott bejegyzés: 2018. december 23.
(Kép: a 2018-as karácsonyfa a Kossuth téren - parlament.hu)
A hír:
"Aláírta a munka törvénykönyve módosítását a köztársasági elnök, szerinte a jogszabály nem ütközik az alaptörvénybe, a munkavállalókat védő rendelkezések nem csorbultak, valamint a munkaadó nem büntetheti a dolgozókat, ha nem vállalnak túlmunkát." (Magyar Idők, 2018. december 20.)
"...a túlmunka-szabályozás módosítását maguk a gazdasági szereplők kérték ... határozottak vagyunk a tekintetben, hogy ez a jó irány, és azt gondolom, hogy a több túlóra lehetősége mindkét fél számára előnyös lehet. Az a célunk, hogy aki többet akar dolgozni, és így többet akar keresni, az elől lebontsuk a bürokratikus akadályokat. A munkaerőpiacon kínálati helyzet van, akinek nem felelnek meg a körülmények, elmegy máshova dolgozni, hiszen a cégek versenyeznek a dolgozókért." (Palkovics László miniszter, Alfahír, 2018. december 12.)
"A módosítás 36 hónapra tolná ki a munkaidőkeret maximális tartamát ... kollektív szerződés rendelkezhet úgy, hogy – amennyiben ezt objektív, műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják – a munkaidőkeret tartama harminchat hónap legyen. ...
Szintén gyakran idézett rendelkezés a módosítás kapcsán, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy a munkavállaló évente 400 órát túlórázzon. ...
A Munka Törvénykönyve módosításának az eddig leginkább vitatott elemein – az évi 400 órás túlóraplafonon, illetve a 36 hónapra bővített munkaidőkereten – túl van egy további olyan rendelkezése, amelyről alig esett szó, pedig visszaélésszerű alkalmazása tömegesen megfoszthatja a munkavállalókat a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőre járó bérpótléktól." ("A túlóratörvény szigorúan munkajogi szempontból", Piac&Profit, 2018. december 20., "A rabszolgatörvényben nem a 400 órányi túlóra a legnagyobb probléma", Piac&Profit, 2018. december 4.)
"most fogadtuk el és működni fog." (Orbán Viktor, 24.hu, 2018. december.20.)
A vélemény:
A munka törvénykönyvének ezekkel a módosításaival az érintettek döntő többsége nincs tisztában, és igen keserves lesz, amikor majd rádöbbennek, mit is jelent számukra.
Még alá sem írta a köztársasági elnök, amikor már felröppentek a hírek a 400 túlórás szerződésmódosításokról. Aztán egy nap alatt kiderült, melyik az a gyár, amelyikben öt napon keresztül tizenkétóráztathatják a munkavállalókat rendes munkaidőben, majd a hatodik napon berendelhetik 8 óra túlmunkára - mindezt úgy, hogy ehhez nem is kellett az MT mostani módosítása.
Képzeljük el, hogy adott esetben három évig kell gyűjtögetnem a havi bérpapírjaimat, figyelni, hogy mit fizettek ki, mit nem, hogy aztán a munkaidőkeret vége felé közeledve reménytelen vitákat folytassak a munkaadómmal, mert nem egyezik az én számításom az ő nyilvántartásával. Vagy a munkaidőkeret vége felé nem pénzben, hanem szabadidőben adja ki, na most menj el öt hétre, mert ennyi túlórád van: hogy mit csinálsz ezalatt, a te dolgod. Vagy szépek gyűlnek a napjaim, hogy majd egyszerre kapok egy zsák pénzt, vagy lesz elég időm egyben a házépítéshez, csakhogy hirtelen fizetésképtelen lesz a cégem, a vagyontárgyain jelzálog, vagy csak simán elmegy az országból, én meg dolgoztam neki ingyen három éven át néhány száz órát. Vagy heteken keresztül nincs megrendelés, ezért otthon ülök a munkaidőkeretemben, kapom a fizetést, majd amikor megint beindul az üzem, és én találok egy jobb munkahelyet, nem tudok elmenni, mert van egy csomó tartozásom, amit vissza kellene fizetni a le nem dolgozott, de kifizetett idő miatt.
Nem lehet felsorolni az összes élethelyzetet, amelyre már a jelenlegi foglalkoztatási szabályok is nagyon hátrányosak, de amelyeket a "rabszolgatörvény" tovább súlyosbít. A velejéig cinikus eljárásmód és politikusi kommentárok méltó körítést adnak a történethez: a munkavállalók érdekeit védő jogszabályok szerintük "bürokratikus akadályok"; "akinek nem tetszik, majd elmegy máshová", mert ugye annyira elterjedt itthon a munkavállalói mobilitás; és nehogy bárkivel egyeztetni, vitázni kelljen a jogszabályról, egyéni képviselői indítványként terjesztik a parlament elé. "Nem csordulnak a munkavállalók érdekei", mintha nem tudná mindenki pontosan, hogy a munkáltatók ott játsszák ki "a munkavállalók érdekei"-t védeni hivatott jogszabályokat, ahol tudják: sőt, maga a jogszabályokat alkotó kormány is "jó" példával jár elöl a saját alkalmazottaival szemben.
A "rabszolgatörvény" a 2018-ra meghirdetett "Családok Évé"-nek igazi megkoronázása, a Nemzet Fenyőfájának csúcsdísze.
Atyavilág
Nem a karosszékből beszélünk.
A szerző a munka világában a barikád mindkét oldalán évtizedeket harcolt már. Egy világcég hazai gyárában a munkaügyekért is felelős vezetőként ismerte azokat a módszereket, amelyekkel szinte akadálytalanul lehetett érvényesíteni a munkáltatói akaratot a foglalkoztatásban. Nap mint nap látta a több műszakba, nem ritkán száz kilométerről ingázó, gyermekeit egyedül nevelő anyákat, akiknek az utolsó pillanatban elrendelt túlműszak miatt nem csak a hétvégi programjuk borult fel, hanem ki sem tudták aludni magukat a hét végén. A gyárban a környék legerősebb szakszervezete működött, de a gyár mindig megnyerte a munkaügyi pereket. Egy hazai nehézipari vállalat megszüntetése során azért indított munkaügyi pert vezetőként a saját cége ellen, mert tisztességtelennek tartotta, hogy az akkor még jószerivel ismeretlen munkanélküliségtől való félelmükben sorra felmondó dolgozókat a vállalat mindenfajta juttatás nélkül engedi menni, ahelyett, hogy rendes felmondással, legalább a törvény szerinti végkielégítéssel maga a vállalat küldené el őket. Tudja, mit jelent péntek éjjelestől vasárnap éjjelesig a hétvégén négy műszakot lenyomni nyolc órás pihenőidőkkel nehéz fizikai munkával heteken keresztül, hét közben pedig tanulni. Ismeri az érzést, milyen a karácsony és a szilveszter éjjeles műszakban, és hogyan lehet éveken keresztül kibírni felkeléstől lefekvésig 16-17 órában, amely alatt csak munka és utazás van.
A munkavállaló a jogérvényesítés tekintetében Magyarországon egyénileg gyakorlatilag esélytelen a munkaadójával szemben. Nem csak hogy a szükséges munkajogi ismeretei hiányoznak, hanem a kitartása és a megélhetési fedezete is. Ha meg is nyerne egy munkajogi pert (pl. a foglalkoztatási körülmények, az elmaradt kifizetések, a szabálytalan munkabeosztás miatt), többé nem lenne ott maradása. Ez ugyanúgy érvényes egy minisztériumi kormánytisztviselőre, mint egy kisvárosi önkormányzat ügyintézőjére, vagy egy néhány fős káefté alkalmazottjára. Aki az érdekeiket képviselhetné, az már régen nem képes rá: a szakszervezeteket a hatalom vagy felőrölte, vagy korrumpálta. Az állam, amelynek pedig jogilag védeni kellene a munkavállalókat, éppen az ellenkezőjét teszi: folyamatosan szűkíti a munkavállalói jogokat, és nehezíti, vagy ellehetetleníti a jogérvényesítést.
Erről szólnak a rabszolgatörvény elleni tiltakozások.
